A beléndekes asszony

– a valós történet –

Elek Margit 1914-ben született Magyarcsanádon; igen szegény családban élt, gyermekkorától dolgozott. Először 1938-ban kezelték skizofrénia tüneteivel. Később Makón vállalt munkát, egy munkaperben pénzt szerzett, ebből vette meg Szegeden 1949-ben a Hétvezér u 38/b szám alatti házat. Ő maga a ház földszinti szoba-konyhás lakásában lakott – szerény körülmények között –, a többi lakrészt pedig albérlőknek adta ki (a vásárlást megelőzően a tanács a ház néhány lakását már kiadta szociális alapon, alacsony díjért rászorulóknak – ez Margitot igen zavarta, mivel minél nagyobb összegeket szerette volna beszedni).

1950-ben ismerkedett meg első férjével, Barna Mihállyal, akivel hamar összeházasodtak. Az ötvenes évek elején Margit ismét kezelésre szorult mentális problémái miatt. 1958-ra mind Margit férje, mind anyja olyannyira megbetegedtek, hogy állandó ápolásra szorultak. A 72 éves Biczó Lajosnét fogadta fel a gondozásukra, akinek fizetséget nem adott, de ingyen lakhatott a Hétvezér utcai házban. Röviddel ezután mindkét beteg elhunyt, egymást követve (valószínűleg ők lehettek az első áldozatai, de ekkor még nem merült fel a gyilkosság gyanúja).

Még ebben az évben megismerkedett Varga Sándorral, akivel össze akart házasodni, ám előtte meg akart szabadulni a betegeskedő Biczó Lajosnétól. Vízben feloldott tablettákat kínált neki fájdalmai enyhítésére, azután az alvó asszonyt megfojtotta. A rendőrség immár észrevette az idegenkezűséget, de Elek Margit bűnösségét nem tudták bizonyítani. Az asszony Margitra hagyta a vagyonát (mint utólag kiderült, az okirat hamis volt, az aláírást Varga Sándor segítségével hamisította).

1959-ben összeházasodtak Sándorral. Férjét hamar rávette, hogy készítsen végrendeletet, és őt jelölje meg örökösként. Margit két hónappal az esküvő után már megpróbált megszabadulni a férfitól. Csattanó maszlagot tett a vacsorára tálalt székelykáposztába, amelytől férje és annak két rokona is megbetegedtek, de nem haltak bele a mérgezésbe. Mivel nem járt sikerrel, pár héttel később beléndeket tett férje levesébe – ekkor már elérte célját. Bár már vagyonosnak számított, még mindig szerény körülmények között élt. A környéken élő idős Siegl Ilonához szegődött segítségül (bevásárolt, mosott, főzött); 1963-ra jó barátságba kerültek. Margit eltartási szerződést kötött az asszonnyal, és eladatta vele a házrészét is. Ezek után előre megrendelte az asszony sírkövét, két héttel később gyógyszert adott be neki, majd egy párnával megfojtotta. Ezek után kevés díjat fizető tanácsi bérlőit igyekezett elüldözni, azonban egy 75 éves asszonnyal, Tóthpál Mihálynéval nem boldogult. A régi módszerhez folyamodott: 1968-ban elvállalta a gondozását, majd nem sokkal később megfojtotta. A rendőrség Elek Margitot gyanúsította, aki később bevallotta az összes gyilkosságot. A házkutatás során háza padlásán a rókusi temetőből gyűjtött emberi csontokat találtak, melyeket porrá törve varázsszerként/bájitalként használt. Emellett nagyobb mennyiségű szárított csattanó maszlagot találtak a házában, valószínűleg több gyilkosságot is tervezett még.

     A bíróság elmebetegnek nyilvánította és kényszergyógykezelésre ítélte. Lipótmezőn halt meg.